Óvodánk Zöld Programja

Bevezető

2002 augusztusában a budapesti Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete meghirdetette „Az óvoda, az iskola környezeti nevelési programja” című továbbképzést.
A Dr. Gulyás Pálné által vezetett képzésen óvodánkból ketten vettünk részt: Albert Ibolya és Salló Mária.

A továbbképzés egyik feladata volt, hogy elkészítsük óvodánk környezeti nevelési programját, mely a helyi nevelési programunk kiegészítője

Már a rendszerváltás után, az alternatív programok elterjedésével a Napocska Napköziotthonban dolgozó óvodapedagógusokban megfogalmazódott a felismerés a környezeti nevelés fontosságáról. Mihelyt a nemzeti alaptantervünk lehetővé tette a választható tevékenységek által az intézmények sajátos arculatának kialakítását, intézményünk koncepcióját a környezeti nevelés adja.

Nagyon fontosnak tartottuk tehát a környezeti program kidolgozást azért is, hogy egyfajta összegezése legyen annak a már évek óta folyó környezeti, természeti nevelésnek és természettudatos attitűdnek, amit kicsinyeinkben elültettünk.

De azért is tartottuk fontosnak a program kidolgozását, mert vállalt feladatunknak tettünk eleget, azáltal, hogy 2003-ban a Tanügyminisztérium által kísérleti jelleggel Szatmár megyében beindított Zöldóvoda programba mi is bekapcsolódtunk.

Így vehettünk részt 2004-ben egy 20 órás továbbképzésen az Apáczai Csere János Pedagógusok Ház szervezésében, ami szintén feltételezte a Zöldóvoda program megírását.

Azáltal, hogy intézményünkből 7 óvónő részesülhetett szakmai képzésben, lehetővé tette, hogy a Napocska Napköziotthon Zöldóvoda programját csapatmunkában dolgozzuk ki.

Egy kínai bölcs mondás szerint:

Ha a jövő évről akarsz gondoskodni – vess magot,
Ha egy évtizeddel számolsz – ültess fát,
Ha a terved egy életre szól – EMBERT NEVELJ.

Mi gyermeket nevelünk úgy, hogy neveltjeinkben megalapozzuk a természet megismertetésével a természet szeretetét, a természet tisztaságának, szépségének védelmét. Ebben a folyamatban az óvónő szerepét kulcsfontosságúnak tekintjük, mert az óvodapedagóguson múlik, hogy a gyermekek megszeressék a természetet és helyes megvilágításban lássák azt a sok problémát, amellyel a környezetvédelem terén a világ küzd.

Az óvodai környezeti nevelés programja

1. A környezeti nevelés szükségessége

A környezeti nevelés célja, hogy megtanítsa a gyermekeket a természetes és a mesterségen épített környezettel való tudatos és harmonikus együttélésre, a környezetbarát életvitelre. Napjaink feladata és felelősége, hogy a felnövekvő nemzedék ökológiai tudatát, természethez való viszonyát megfelelően fejlessze. Ennek első feltétele, hogy a gyermekek valós képet kapjanak a környezetről, értékeinek megóvásával kapcsolatos feltételekről. Ezért elengedhetetlen, hogy:

• a legkisebb kortól megismerjék a környezeti problémákat, például légszennyezés, vízszennyezés, hulladék felhalmozása;
• megismerjék a problémák kezelési lehetőségét;
• elsajátítsák a környezetükre vonatkozó ismereteket.

Az óvodás korú gyermek tanulása speciális életkorából adódóan meghatározóak a tapasztalatok, érzelmek, a pozitív viszonyulás. Arra kell ezért törekedni, hogy a környezet állat és növényvilágának megismerése, megtapasztalása során a felelős magatartás gyakorlására is sor kerüljön.

„A környező világ iránti érdeklődés velünk születik. Születésünk pillanatától egy bonyolult elkápráztató világ felfedezői vagyunk. Vannak emberek, akiknek ez a szenvedély az idő múlásával vagy az élet megpróbáltatásai következtében kihűl, de vannak olyan szerencsések, akiket életük végéig elkísér.” (Gerald Durrel)

A környezeti nevelés több, mint a környezet megismerése. A környezeti nevelés óvodára vonatkoztatva a környezettudatos, környezetre figyelő magatartás alapozását tartalmazza. A környezet megismerésére nevelés elősegíti azt, hogy a gyermekek az őket közvetlenül körülvevő és a tágabb természeti, társadalmi környezetről olyan tapasztalatokat szerezzenek, amelyek az életkoruknak megfelelő, biztonságos eligazodáshoz, tájékozódáshoz, a környezettel való aktív kapcsolat tevékeny kialakításához nélkülözhetetlenek

Tehát az óvodai környezeti nevelés alapozó jellegű, s ha jó az alap, akkor az élmények, benyomások egy életre meghatározzák a gyermek gondolkodását és életmódját.
Az óvodáskor az érzelmek időszaka. Az érzelmek befolyásolják a gyermekeket, s ezek az érzelmek határozzák meg kapcsolatát a környezettel, „a környezetben élőkkel”.
A 3-6 éves gyermek nevelési színterei a család és az óvoda.

Az óvodai nevelés a családi nevelésre épül. A családnak elsődlegesen meghatározó szerepe van az élő természethez való pozitív viszony alakításában, az erkölcsi értékek megteremtésében. A szülők viselkedésmódja a gyermek számára követendő példa. Ezért szükségesnek látjuk s szülői szemlélet és a természethez való pozitív kötődésük alakítását is.

Ennek egyik lehetősége a szülői értekezlet, ahol beszélhetünk:

• a környezeti nevelés szükségességéről;
• a környezeti nevelésünk céljáról, főbb feladatairól;
• a tervezett gyermeki tevékenységekről;
• környezetvédő munkánkról;
• helyi értékeink védelméről, óvásáról;
• tapasztalatszerző és természetmegismerő kirándulások, séták bővítési lehetőségéről;
• a szülőkkel való eredményes nevelőmunka megvalósításáról.

A környezet megismerésében a gyermeki kreativitást a problémaérzékenység, a felfedezés jelenti.

A gyermek az óvodába lépéskor közvetlen környezetével kerül kapcsolatba. Benyomásokat szerez az óvoda épületéről, a csoportjáról, az óvoda udvaráról. Számára maghatározó az új környezetéről alkotott első benyomás, ezért arra törekszünk, hogy minél több pozitív élmény érje a gyermeket.

A csoportszobákban becsempésztünk a természet egy-egy darabkáját. Minden csoportban megtalálható a természet vagy zöldsarok, melyben cserepes virágok, a természet adta kincsek, (kövek, termések, csigaházak, falevelek, madártollak stb.) hajtatott ágak, csíráztatott magvak, akváriumok, terrárium gazdagítja a gyermekek közvetlen környezetét, s egyben lehetőséget biztosítanak a folyamatos megfigyelésre, a felelősségteljes gyermeki munka végzésére.

Közös, örömteli tevékenységünkhöz tartozik a kertben végzett munka, ahol megfigyeljük a növények növekedését és azt is, hogy fejlődésükhöz milyen feltételekre van szükség (víz, levegő, tápanyag, fény). A konyhakert gondozása közben ismerkedünk a kerti virágokkal, rovarokkal.

A rendszeressé vált kirándulások, túrák során olyan viselkedésformákat sajátíthattunk el a gyermekekkel, amelyek alkalmassá tették őket arra, hogy megfigyelhessék az élő természetet, észrevegyék a legapróbb növényt, rovart, meghallják a madarak hangját, az állatok neszeit.

Feladataink

Az óvodapedagógus tevékenysége:

• a gyermek természeti és társadalmi környezetére vonatkozó meglévő tapasztalatainak figyelembevétele, melyek családjuk és lakóhelyük jellegéből adódóan különböznek;
• ismereteik bővítése és gyakorlatban való alkalmazása;
• tapasztalatszerzés módjának biztosítása (séták, kirándulások, gyűjtések, alkalmi és folyamatos megfigyelések, szimulációs játékok, magvak ültetése stb.), ok-okozati viszonyok megláttatása, összefüggések keresése;
• olyan feltételek megteremtése, melyek lehetővé teszik, hogy saját természeti és társadalmi környezetében minél több tapasztalatot, élményt szerezhessen
• környezetvédelemre nevelés, példamutató életmód, a helyes értékrendszer megalapozása, pozitív énkép, ill. pozitív attitűd kialakítása;
• a valóság felfedeztetése során sokszínű és pozitív viszony kialakítása a gyermekben a természethez, az alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését;
• környezetbarát életmód szokásainak kialakítása;
• a szülők megnyerése és bevonása a nevelőmunkába
• a szülőföldhöz, a nemzeti kultúra hagyományaihoz fűződő pozitív érzelmi viszony alakítása.

A gyermek tevékenysége:

• érdeklődésüknek, kíváncsiságuknak megfelelően kapcsolódjanak be a tevékenységekbe;
• bátran mondják el észrevételeiket, tapasztalataikat, véleményeiket a megfigyelések során;
• tudják feleleveníteni előző tapasztalataikat, ismereteiket, ezeket tudják szavakban megfogalmazni;
• séták, kirándulások alkalmával ismerjék a helyes viselkedési szabályokat, erősödjön pozitív érzelmük a természeti és társadalmi környezethez (pl. Jeles napok: A víz világnapja, a Föld napja, Madarak és fák napja, Környezetvédelmi világnap stb.)
• családi élményeiket szívesen osszák meg társaikkal, óvó nénijükkel.

A fejlesztés várható jellemzői az óvodáskor végére:

• óvják környezetüket, figyelemmel kísérik a természetbeli változásokat;
• ok-okozati összefüggéseket értelmeznek (pl. mi történik, ha nagyon sokáig nem esik az eső);
• felismerik és megnevezik környezetük színeit, csoportosítanak, összehasonlítanak;
• vigyáznak környezetük tisztaságára, szépségére;
• testrészeiket tisztántartják;
• gyakorolják a közlekedési szabályokat és a civilizált magatartásformát séták, kirándulások alkalmával;
• ismerik néhány intézmény rendeltetését (óvoda, iskola, orvosi rendelő, kórház, rendőrség, tűzoltóság);
• a környezetükben fellelhető növényeket, állatokat megnevezik, tudják jellemző tulajdonságaikat, ápolják és védik őket;
• tudják, hogyan kell gondozni egy elültetett virágot, facsemetét és önállóan gyakorolják ezeket a műveleteket;
• megosszák észrevételeiket társaikkal, felnőttekkel.

A környezeti nevelés kapcsolata más nevelési területekkel

„A gyermek személyiségének, specifikusan emberi tulajdonságainak fejlődésében a környezet nem egyszerűen a fejlődést feltétlenül szolgáló miliő, hanem a fejlődés forrása.” (Balázsné – Szaitzné: A komplex foglalkozások kézikönyve)

a) A környezeti nevelés közös követelményét az anyanyelv és irodalom műveltségi területeken belül is meg kell valósítani.Az anyanyelvi tevékenységek hozzájárulnak a képzelőerő, élménybefogadási képesség fejlesztéséhez, külső és belső világunk összehangolásához

b) A testnevelési foglalkozások lehetőséget biztosítanak arra, hogy a mozgások segítségével elősegítsük a közvetlen érzékszervi tapasztalatok összerendeződését, a megfigyelt jelenségeket felelevenítsük olyan formában, mely a testnevelés jellegének is megfelel, mint például a különböző utánzó járások.

c) Vizuális nevelés – A természettel való találkozás, a személyes tapasztalaton alapuló élmény, az érzelmi viszonyulások érzékenyé teszik a gyermekeket a saját környezetük állapota, helyzete iránt. Lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy élményeiket újraélhessék, kifejezhessék.

d) A matematika az integrált gondolkodásra nevel, ami a környezet egységének megteremtéséhez elengedhetetlenül fontos.A matematika az óvoda egész napjában jelen van a játékban, a munkában, az irodalomban, a zenében, a környezeti nevelésben. A környezettel való ismerkedés közben, a tanulmányi kirándulások helyszínein a fák, a termések, a virágok adják a matematikai tapasztalásokat: sok-kevés, színek, formák, hosszú-rövid, kicsi-nagy, magas-alacsony. Térirányok megfigyelésére ad lehetőséget a madarak megfigyelése, gondozása (fent-lent). Az állatok megismerése és gondozása közben a számfogalommal, párosítással találkozunk.

e) A zene és a természet sok hasonlóságot mutat. Fontos, hogy séták, kirándulások során felhívjuk a gyermek figyelmét a természet apró csodáira: a tücsök cirpelésére, a szél susogására, a madarak csiripelésére, a környezet zörejeinek, hangjainak felismerésére.

Alkalmazott módszerek

A módszerválasztásnál előtérbe helyezzük az óvodás korosztályra jellemző sokoldalú érzékelést, mint az ismeretszerzés egyik forrását.

A játék a legegyszerűbb és leghasznosabb ismeretközvetítő, a legbonyolultabb összefüggések is könnyen megmagyarázhatók segítségével.

1. Gyakorló játék: madárhangok utánzása (fogócska, bújócska közben
2. madárhanggal jelzünk), természeti jelenségek hangutánzása, mondókák, kiolvasók, mozgást gyakorló játékok.
3. Játékok a természet különböző anyagaival: falevelek, termések, magvak – bekötött szemű gyerek fel kell ismerje, mit tart a kezében.
4. Szerepjáték: a felnőttek szerepének utánzása (vadász, favágó, erdész, természetvédelmi őr, parkgondozó stb.).
5. Konstrukciós játék, barkácsolás: természetes anyagokból bábkészítés, mesealakok, erdei és házi állatok elkészítése).
6. Szabályjátékok: azok a játékok, amelyekben a gyerekek a felnőttek által vagy maguk által felállított szabályok szerint játszanak, miközben ismereteket szereznek, azokat begyakorolják.
7. Mozgásos játékok (állatok utánzása).

A környezeti nevelésben alkalmazott módszerek között megtalálhatók a hagyományosak (beszélgetés, szemléltetés, magyarázat, bemutatás stb.) épp úgy, mint a
természettudományos ismeretszerzés sajátos módszerei: megfigyelés, leírás, vizsgálódás-kísérlet, mérés, összehasonlítás, projekt módszer stb.

A természetsarok alkalmas a folyamatos valamint az alkalomszerű megfigyelésekre. A természetsarokhoz kapcsolódik a természeti naptár. Lényege, hogy a gyerekek által
összegyűjtött évszakokra jellemző terméseket, virágokat, leveleket egy jól látható helyen állítsuk ki. (Ezek aktualitására nagyon figyeljünk!). A természeti naptár kiegészítője az időjárás-óra. Segítségével a középső és nagyobb csoportokban az időjárással kapcsolatos megfigyeléseket naponta rögzíthetjük.

Könyvtárunk fontos részét képezik azok a könyvek, amelyek segítik a környezettel kapcsolatos ismeretek elmélyítését. Például: Kis Enciklopédiák, Tudománytár gyerekeknek, Búvár zsebkönyvek, Természettudományos fejtörő stb.

A természet „kincsei” különösen alkalmasak a barkácsolásra. Pl.: termések, levelek, csuhé, vessző, fa, gyapjú, nád, kavicsok stb.

Az óvodakertben (óvoda udvarán) találkoznak a gyermekek az élő és élettelen természet egy-egy „darabjával”. Óvodánk kisközössége arra törekedett, hogy környezetbarát környezetet, udvart teremtsen a gyerekek számára.

Az udvar kialakításánál három fő funkciót vettünk figyelembe: legyen játszóhely, nyújtson alkalmat természeti megfigyelésekre, tapasztalatgyűjtésre és legyen lehetőség a növények, állatok gondozására.

Az udvar és a kert legyen tiszta, virágágyásokkal, fákkal, bokrokkal, hasonlítson egy „tündérkert”-hez.

Az óvoda udvarán gondozzuk, megfigyeljük a különböző madárfajokat, folyamatosan gondoskodunk kisbarátaink táplálékáról

Tanulmányi séták, kirándulások alkalmával tanítjuk meg a gyermeket a természetben való kulturált viselkedésre, hogy az élőlényeket óvni, védeni, ápolni kell. A tanulmányi kirándulásokra tudatosan felkészülünk, ahol lehetőségünk nyílik a gyermek korábbi, spontán szerzett ismereteinek rendezésére, új ismeretek átadására és tapasztalatok szerzésére.

Hagyományos kiránduló helyeink a Kalibáskő és környéke, a Nárcisz-rét, Szent Anna-tó, Pottyand, ahová évente visszatérünk, megfigyeléseket végzünk, természeti „kincseket” gyűjtünk (pl. madártoll, csigaház, kövek, virágszirmok stb.).